Őszi csónakázás

– Azt hiszem, valami gond lehet ezzel a kisbusszal – kezdte Lóránt aggodalmasan.
– A hét végén egy kanyart alig tudtam bevenni, olyan volt, mint amikor tavaly télen megcsúsztam. Először nagyon megijedtem, mert irányíthatatlan lett az autó, aztán nem volt semmi baja, aztán megint irányíthatatlanná vált. Megijedtem, valami olyan baj lehet vele, ami csak néha jelentkezik.

– Fogadjunk, hogy amikor ez történt, esett az eső – mondta Döme, az öreg autószerelő, miközben egy óriási késsel sütőtököt szeletelt egy Zsiguli csomagtartóján, ami tulajdonképpen a szerelőműhely asztala is volt.

– Igen, egész hétvégén végig esett az eső, amikor úton voltunk – mondta Lóri, és nem tudta levenni a szemét az óriási késről.

Döme a tököt először félbevágta, így lett két darab, aztán azokat is egyenként félbe vágta, így már négy cikkely lett, majd azokat is félbe. A nyolc hajó alakú tökszeletet szépen egymás mellé rendezte egy tepsiben.

– Tudod Lóri – mondta, miután kész volt a művelettel és kezét megtörölte szakállába, ami a szokásos fekete helyett most csodálatos narancssárga színben pompázott a friss töktől – ilyenkor ősszel megőrülök a sütőtökért, nemcsak nagyon finom, hanem igazi vitaminbomba, sok C és B vitamin van benne. Ráadásul a tökmagot is imádom, amiben nagyon sok E vitamin van – lelkendezett Döme a sütötökről, miközben nagyon úgy nézett ki, egyáltalán nem érdekli, mi baja lehet a Vitónak. Lóri már éppen türelmetlenül közbevágott volna, amikor Döme – ahogy szokta – hirtelen témát váltott.

– Nincs annak az autónak semmi baja, csak csónakáztatok kicsit – közölte.

– Dehogy csónakáztunk – bosszankodott Lóránt, amiért nem figyel rá a szerelő. – A feleségem szüleinél voltunk, virágot vittünk a temetőbe a dédi sírjára. Annyira esett az eső, hogy még ha akarunk volna csónakázni, akkor sem tudtunk volna, mert bőrig ázunk. 

– Pedig bizony csónakáztatok, csak nem a nyílt vízen hanem az úton hazafelé. Lóránt először azt hitte, megtébolyodott az öreg szerelő a sok vitamintól, de mielőtt még szóhoz jutott volna, Döme folytatta:

– Nézz csak ide! Ha itt a tepsiben próbálnám ezt a tök szeletet arrébb tolni, akkor bizony nem megy olyan könnyen, mint ha alá locsolnék egy kis vizet. Persze most nem locsolok, mert a töksütéshez nem kell, csak példaként mondom. Vagy emlékezz vissza, neked is óvatosan kell az uszoda vizes kövén járkálni, mert könnyen elcsúszol. Az autó is sokkal könnyebben megcsúszik, ha vizes az út. Persze a gumigyártók megtesznek mindent, hogy az autógumi a legkevésbé csússzon. A gumin található bordák elvezetik a vizet, amíg tudják. Persze, ha kopott a gumi, akkor ezek a bordák is kisebbek, nem úgy működnek, ahogy tervezték. Ha pedig nagyon sok víz van az úton, akkor a gumi nem tudja maga alól kiszorítani. Ilyenkor elveszíti a gumi a tapadását, az autó a víz felületen csúszik, mint egy hajó. Te is ezt tapasztaltad. Amikor az úton nedvesebb szakaszhoz értél, az autó felfutott a vízre, és irányíthatatlanná vált. Ezt a szakemberek akvapaningnak (aquaplaning) hívják. Nagyon veszélyes dolog, amikor zuhog az eső és a víz nem tud elfolyni, hanem megáll az úton. Sok baleset történt már ebből. Szóval Tamásnak kutya baja, csak te csónakáztál egy kicsit. Szerencse, hogy épségben megúsztad, legközelebb a zuhogó esőbe lassabban és óvatosabban közlekedj!

Na de most már elég a sok vízből, megyek inkább, megsütöm ezt a finom tököt. Ha megvárod, vihetsz a gyerekeknek is, hadd örüljenek.