Régóta szerettem volna megkérdezni, melyik a kedvenc autód? – kérdezte az öreg Saab Dömét, az autószerelőt.
– Nincs kedvenc autóm, én mindegyiket szeretem – válaszolta, majd lerakta a villáskulcsot a kezéből és ahogy mindig, most is szórakozottan beletörölte olajos kezét hosszú fehér szakállába. – Minden autónak megvan a maga szépsége. Én a ritkább, különleges formájú autókat szeretem, de meglátom a szépet a hétköznapi járművekben is. Ráadásul elég jól ismerem őket. Tudom, mi van a karosszéria alatt, tudom, hogy egy egyszerűbb ruha is komoly értékeket takarhat. Ráadásul mindenkinek más-más tetszik. Nem hiába van annyira sokféle jármű. Milyen egyszerű lenne az autószerelő élete, ha csak egyféle típus létezne, ugyanolyan motorral. De hát nem mindenki szeret kék bundakabátban járni, valahogy így van ez az autókkal is. Mert az autó is olyan, mint a kabátunk: van, aki a rövid sportosat kedveli, van, aki a kényelmes meleget és van, akinek csak egy munkaeszköz, az sem baj, ha kicsit szakadt. Van, aki a kopottas kabátot megvarrja, felújítja és akár sportossá varázsolja.
Ekkor kinyílt a műhely ajtaja és Lancia Lajos jelent meg. A versenyautónak kinéző Lancia, és nagyon izgatottnak látszott.
– Hol van, hol van? – kérdezte Dömét. Döme csak vigyorgott.
– Látni akarod ugye? Kíváncsi vagy rá! – és elindultak a hátsó garázshoz.
– Hát persze, hogy látni akarom, mindent meg akarok tudni róla, az egyik kedvenc autóm az Alfa GTV. Főleg, ha az egy igazi raliautó, ahogy üzented.
Szabolcs, az öreg Saab csak állt és nem akart hinni a fülének. Miről beszélnek, és mi az, hogy a kedvence? Ez hogy lehet, hiszen Lajos igazi Lancia rajongó, csak a Lanciákról és Lancia versenyautókról tud beszélni. Annyira meg volt lepődve, hogy nem is tudta szó nélkül hagyni.
– Hogyhogy egy Alfa? Hogy lehet, hogy Lancia létedre egy Alfát szeress?
– Ugyan már, hisz ez egy 1984-es Alfa Romeo Alfetta GTV6, az egyik legszebb Alfa. Az utolsó sorozatban gyártott erős hátsókerék-hajtású kupé, rengeteg győzelemmel a háta mögött. Ilyen autó nem terem mostanság – lelkesedett Lajos.
Közben odaértek a hátsó garázshoz, Döme óvatosan kinyitotta az ajtaját és meglátták a fehér-kék felmatricázott raliautót.
– Most lett kész, nyár végén ismét indulnak a versenyek, gondoltam, nézd meg, míg össze nem törjük – nevetett Döme.
– Sziasztok fiúk – szólalt meg a GTV, és finoman megjáratta hathengeres V motorját.
Szabolcs csak nézte a szép formájú autót, a szélesített sárvédőket, a csövekkel erősített karosszériát és megértette, a szeretet nem olyan, mint az üzemanyag, amivel takarékoskodni kell, ha el akarunk jutni valahová. A szeretet nem fogy el sosem, sok minden mellett annyit szerethetünk, amennyit akarunk, egy Lancia-rajongó gond nélkül szerethet egy Alfát, sőt, igazából még egy Saab is.
