– Hú, hogy bírod ezt a meleget ebben a sötét ruhában? – fordult az öreg Saab Tamáshoz, a kék merci Vito buszhoz.
– Nehezen – hangzott a durcás válasz és nagyon úgy nézett ki, Tamás nem szeretne erről többet beszélni.
– De azért még mindig jobb, mint fagyoskodni nem? – próbált beszélgetni Szabolcs.
– Jobb – válaszolt még rövidebben.
– Tamás, mi történt? Van valami bajod velem?
– Nem veled van bajom, hanem ezzel – szólt Tamás és egy kicsi tócsát mutatott maga alatt.
– Kicsúfoltak az élelmiszerbolt előtt. Pisis busznak neveztek, mert ott is egy foltot láttak alattam. És ez nem az első eset, mostanában mindig ez történik. Pedig nincs semmi bajom, nem lyukas a hűtőm, jók a csöveim is.
– Ugyan már, ez bárkivel előfordulhat – próbálta vigasztalni Szabolcs –, de azért meg kéne mutatni Dömének, az autószerelőnek, nehogy nagyobb baj legyen.
– Még mit nem! Hogy ő is csúfolódjon velem, és mindenki megtudja, hogy pisis busz vagyok.
– Ne viccelj, nem ismered eléggé Dömét? Tudod, hogy ő ilyet sosem csinálna.
– Tessék csak tessék, ki emlegetett? – szólalt meg egy dörmögő hang a hátuk mögül. Döme, az autószerelő már megint akkor érkezett, amikor szükség volt rá, és olyan észrevétlenül, hogy egyikük sem vette észre. Pedig az autószerelő öreg zöld Wartburg Trans kisteherautója nem volt kimondottan lopakodó jármű.
– Csak nincs valami baj? – kérdezte, miközben egy rongyot húzott elő a hátsó ülés mögül és megtörölte verejtékező homlokát. A művelet egész jól sikerült, attól eltekintve, hogy a ronggyal jól látható olajcsíkokat kent a homlokára. A rongy sajnos nem volt túl tiszta, de ez egy kicsit sem zavarta az öreget.
– Tudod Döme, hogy is mondjam, nem szívesen beszélek erről. Izé… igazából semmi komoly, csak, csak… – hebegett-habogott a busz.
– Csak nem arra a tócsára gondolsz ott alattad? – vágott közbe Döme, amitől persze a kék Vito azonnal pirosas árnyalatú lett.
– Amiatt ne fájjon a hengerfejed! – mondta a szerelő.
– De hát mindenki Pisisnek hív, ez nem elég indok?
– Ugye használod a klímaberendezést ebben a melegben?
– Hát persze, folyamatosan szükség van rá. Nekem nincsenek hátul nyitható ablakaim, ebben a melegben ki sem bírnám nélküle – válaszolt Tamás, bár nem értette, mi köze van a klímának a bepisiléshez.
– Ha sokat használod, akkor ne csodálkozz azon, hogy valami csurog alólad. De ezt nem kell szégyellni, mert természetes dolog. Sőt, ha nem csurog, akkor van a baj. A klímaberendezés működése során a levegőből kicsapódik a pára, amit az utastérben valahol összegyűjtenek, és egy csövön kivezetik az autó alá. Egyszerű víz, kifolyik és felszárad, nyoma sem marad. Minden klímával felszerelt autó bepisil, ahogy mondod, attól függően, mennyire hűtik a belső levegőt. Szóval nincs ok aggodalomra. Nincs egyéb bajod, csak az, hogy sokat használod a klímát – mondta Döme és a kezében lévő ronggyal további foltokat kent az arcára, homlokára. Zöld overalljában most egyre inkább úgy festett, mint egy dzsungelharcos, aki éjszakai bevetésre készül.
Tamást ez egy cseppet sem riasztotta meg, sőt az öreg autószerelő szavaitól megnyugodott. Ettől a naptól fogva sosem lett szomorú, ha csúfolódókkal találkozott, mert tudta, hogy a szokatlan és ismeretlen dolgokon csak azok csúfolódnak, akik nem tudják mi az.
