– Éjszaka fagyni fog, reggelre havat is mondanak. Rendesen ki akarok látni, feltöltöm az öreg Saab ablakmosó tartályát fagyálló folyadékkal, úgy emlékszem tavalyról maradt még egy kicsi – mondta Lóránt. Felesége, Éva ismerte a fiú képességeit, ezért próbálta győzködni, hogy hagyja a cserét szakemberre, vagy legalább kérjen meg egy benzinkutast, hogy segítsen. De Lóri hajthatatlan volt. – Csak nem fog ki rajtam egy ilyen kis dolog? – morgolódott.
Nem is kellett sokáig keresnie, hamar megtalálta a műanyag flakont a kamrában, és a betöltőnyílást a motor mellett jobb oldalon. Bátran be is töltötte az egész üveget. Büszke volt magára, hogy ilyen jól ment minden.
Reggelre tényleg sok hó hullott és nagyon hideg lett. Szabolcs, az öreg Saab ennek ellenére könnyen indult. Lóri kicsit letakarította a havat az üvegről és kipróbálta az ablakmosót. Nem volt befagyva, a folyadék könnyen spriccelt, mint húsvétkor, a havat azonnal elolvasztotta. Lóri büszkébb volt, mint előző nap este, és éppen arra gondolt, milyen jó lenne ha itt lenne Éva is és látná, milyen jól megoldotta a feladatot. Teljesen egyedül. Ám ekkor fölsóhajtott az autó.
– Hajjaj, valami gond van az ablakmosó folyadékkal – mondta. És valóban, Szabolcs ablakáról ugyan leolvadt a hó, de sehogyan sem akart tisztulni. Olajos maszatot kent szét rajta az ablaktörlő.
– Ez nem lehet igaz! – ráncolta homlokát Lóri. – Mi romlott el?
– Nekem semmi bajom, mondom, hogy a folyadékkal van a gond. Lóri tanácstalan és zavart volt. Csak nem hívhatja ide Dömét, az autószerelőt ilyen apróságért! Ráadásul mit szólna Éva?
Ebben a pillanatban csengettyű hangja hallatszott. Egy piros ruhás, fehér szakállas ember közeledett a friss havon, egy nagyon különös fogattal.
– Hisz ez a Télapó! – kiáltottak fel szinte egyszerre. De ahogy egyre közelebb ért, kicsit elbizonytalanodtak. A Télapó egy rozsdás, szánkó szerű tákolmányon ült, amit két laprugóból, egy autóülésből és kipufogócsőből hegesztettek össze. Két nagyon ismerős, szarvas szerű jószág húzta, akik inkább tűntek kutyának, mint szarvasnak. A Télapó időnként egy óriási villáskulcsot ütögetett egy kalapáccsal, innen származott a csengő-bongó hang. A leggyanúsabb a Télapónál nem megszokott svájci sapka és a vége felé sötétedő, fehér szakáll volt. – Hisz ez Döme, az autószerelő! – eszmélt Szabolcs. – Ő szokta a szakállába törölni koszos kezét, ha megfeledkezik magáról.
– Szia Lóri! Szia Szabolcs! Remélem, jók voltatok ebben az évben? Persze attól eltekintve, hogy valaki hűtőfolyadékot öntött Szabolcs ablakmosó tartályába – nevetett az öreg. Lóri egyik álmélkodásból a másikba esett.
– Te ezt honnan tudod? Éppen azon gondolkodtunk, mi lehet a baj.
– Messziről látszik az – mondta Döme Télapó titokzatosan. – A fagyálló hűtőfolyadék a motor hűtésére való, ha véletlenül az ablakmosó helyére töltöd, akkor az olajos folyadék nem tisztít, hanem csak maszatol. Fagyálló ugyan mindkettő, de az egyik fagyálló a hűtőfolyadék, a másik fagyálló az ablakmosó folyadék. Nem mindegy. Te töltötted bele Lóri? – nevetett hangosan az öreg.
Lóránt zavartan valamit dünnyögött az orra alatt, de Döme ezt már nem hallotta, mert azonnal, úgy ahogy volt, piros Télapó ruhában a hiba javításához kezdett. Először kihajtotta az ablaktörlőket, hogy ne érjenek az ablakhoz, aztán könnyedén lecsatlakoztatta a vékony gumicsövet. Kérte Lórit, hogy folyamatosan nyomja a gombot, mintha az ablakot mosná. Az ablaktörlő lengett a levegőben, miközben a kis pumpa pár perc alatt egy gyűjtőedénybe nyomta a tartályból az oda nem illő folyadékot. Ezután Döme Télapó a csöveket újra összedugta, az ablaktörlő lapátot visszahajtotta a helyére és óriási zsákjából egy szép kék fagyálló ablakmosó folyadékot vett elő és betöltötte a tartályba. Kész is volt. Az új folyadék gyönyörűen mosta az ablakot, Szabolcs és Lóri boldogok voltak. Talán ennyire még sosem örültek a Télapónak, mint most. Döme szokás szerint nem várta meg a hálálkodást, megtörölte szakállában a kezét, felpattant csodaszánkójára, és a kutyák pár házzal arrébb repítették.
Döme egész évben zöld ruhában járt, kivéve egyetlen napon, december 6-án. Ekkor elővette piros overallját, piros prémes kabátját, piros svájcisapkáját és meglátogatta az összes autót, akit valaha is javított. Mindegyiknek vitt valami meglepetést. Valaki egy jégkaparót kapott, valaki egy zárolajozót, de volt olyan öreg dízel, akinek új üzemanyagszűrővel kedveskedett. Döme Télapó tudja: az autók is szeretik az ajándékot.
