A tavaszi napsütés megcsillant a metálfekete fényezésen. A új Volkswagen Passat az egyik épülő ház előtt állt és behunyt szemmel élvezte a meleget.
Amikor Berci, a kis Bogár meglátta, hogy egy másik Volkswagen érkezett az utcába, azonnal odasietett és illedelmesen köszöntötte az idegent. A Passat viszont válaszra sem méltatta, mintha nem is hallotta volna a köszöntést. Meg sem mozdult. Berci ismét köszönt:
– Szia Rokon!
– Rokon? – horkant felháborodottan a fekete autó. – Hogy lennél te a rokonom? Én egy luxuslimuzin vagyok, te meg egy vén rozsdakupac. Még hogy rokon, inkább állj kicsit arrébb, mert árnyékot vetsz rám – válaszolta ellenszenvesen.
Bercit nem kellett félteni, sokat látott már az életben, nem riadt meg az öntelt, nagyképű autóktól.
– Hát, ha jól látom, egy óriási VW logó van az orrodon, ami azt jelenti, hogy te is Volkswagen vagy. Ott születtél, abban a gyárban, ahol én. Igaz, jó pár évvel később. Azonos típusú távoli rokonok vagyunk, ez nem kérdés. Ráadásul a Volkswagen szó szerint népautót jelent. Annak idején azért születtem, hogy a szegényebb családoknak is lehessen autója. Hiába vagy te luxusautó, a neved akkor is népautót jelent.
– Brr, hagyjál már békén – morgolódott a fekete autó. – Úgyis indulnom kell.
A Passat gazdája megérkezett és indulni akart, de a nagy fekete autó motorja sehogy sem akart életre kelni. Csupán apró elektromos problémája adódott, de a bonyolult motorvezérlő-rendszer nem engedte a motort beindulni. Talán az új riasztó beszerelésekor ronthattak el valamit. A műszerfalon kigyulladt egy szervizlámpa és megjelent egy üzenet: az autót javítani kell.
– Berci tudta, milyen rossz dolog, amikor az autó elromlik, ezért azonnal segíteni szeretett volna.
– Szóljunk Dömének, az autószerelőnek! Ő azonnal megjavít.
– Micsoda? Hallottam már róla. Az az olajos szakállú szerelő hozzám ne érjen! – morgolódott még mindig ellenségesen a Passat. Már sötétedett, amikor megjelent az autószállító, aki felcsörlőzte a hátára a szép autót.
– Látod, minden autóval előfordulhat, hogy meghibásodik, függetlenül attól, hogy új vagy vénséges öreg. Az én gazdám nagyon szeret, figyel rám és gondomat viseli, így én sem romlok el többször mint egy új autó. Hogy én most itt vagyok, nem elrozsdásodva valahol egy kertben vagy szétszedve egy autóbontóban, az annak köszönhető, hogy mindig szerettek és megbecsültek. Mondhatod rám, hogy rozsdakupac vagyok, de ne felejtsd el, hogy minden autóból egyszer az lesz. Még belőled is.
A Passat most már magába roskadva, csöndben pihent az autószállítón. A lenyugvó napnál már nem csillogott olyan szépen, de végre megértette, mit is mondott neki az öreg rokon: nem fiatalnak, hanem öregnek lenni nagyobb dicsőség. Ahogy távolodott az autószállítón, barátságosan kettőt villantott fényes LED-es indexével, Berci pedig boldogan visszavillantott neki.
