– Eeeeeem, gruuuu, eeee, damdam, dammm – ordított Lancia Lajos kipufogója, mikor bekanyarodott az autószerelő utcájába. Az öreg autó élvezte a hangzavart, tetszett neki, hogy mindenki felkapta a fejét az égzengésre, földindulásra, aki csak a közelben volt.
– Ki ez a beteg autó? – kapta fel fejét Döme az autószerelő, ahogy meghallotta a hangot.
– Csak szépen, lassan gyere, mert megbolondulunk a hangzavartól! – mondta, ahogy meglátta Lajost, majd aktuális tavaszi sárga sapkáját egészen a fülére húzta. Ez olyan jól sikerült, hogy ettől kezdve szinte semmit sem hallott. Lajos így hiába próbálta elmagyarázni, hogy az imént vesztette el a kipufogóját, amiért ugyan visszament, de nem sikerült visszailleszteni. De nem is volt szükség sok magyarázatra, mert Döme maga szeretett megbizonyosodni a hiba okáról. Hanyatt feküdt hát, és megpróbálta betuszkolni magát az autó alá. Ez nem nagyon sikerült neki, mert hatalmas hasa megnehezítette dolgát.
Furcsa látványban volt része annak, aki éppen benézett az autószerelő műhely kapuján. Egy nagy hasat és két lábat láthattak egy versenyautónak kinéző jármű alatt, miközben a két láb veszetten kapálódzott. Döme hamar felmérte a hibát, és már azon igyekezett, hogy kimásszon szorult helyzetéből.
– Nocsak, kifelé nehezebb – dörmögte az autó alól, majd egyszer csak, mint egy dugó az üvegből, kiszabadult a szakállas télapószerű szerelő a kocsi alól. Bár most inkább egy hátára fordított bogárhoz hasonlított, ahogy megpróbált újra talpra állni.
– Hát bizony itt szétrohadtak a csövek – mondta Döme ismét két lábon állva, miközben zöld overallját porolta.
– Légy szíves állj fel az emelőre, csak úgy tudom megjavítani!
Lajos óvatosan hajtott fel a csápos emelőre. Ez a furcsa szerkezet alul négy ponton fogta meg az autót és úgy emelte magasba. Döme így már kényelmesen dolgozhatott.
– Ha egy új kipufogórendszert kell az autóra szerelni, akkor igyekezni kell, hogy a lehető legkevesebb ponton hegesszünk, mert mindig ott fog először rozsdásodni. A csöveket egymásba csúsztatva bilinccsel rögzítsük, ez a legtartósabb megoldás, és ha valamikor megint cserélni kell, akkor így már egyszerű lesz – magyarázta. Lajos nem szólt egy szót sem, igazán nem is tudta pontosan, mi az a hegesztés. Csendben tűrte, ahogy Döme leszereli azt, ami még a kipufogójából megmaradt.
– Most kapsz új csöveket, de mivel a kipufogódobod még jó állapotban van, az marad a régi. Ott kénytelen leszek hegeszteni – mondta csillogó szemmel.
Ahogy halkan beindult a hegesztőgép, és sisteregve összeolvadt a kipufogódob és a hozzá illesztett cső, Lajosnak eszébe jutott, mi az a hegesztés. Két fém anyagot nagy hőmérsékleten összeolvasztanak, így nagyon szilárdan fognak összekapcsolódni az alkatrészek.
Döme az autószerelő nagyon szeretett hegeszteni és nagyon jól értett ehhez a nehéz feladathoz. Olyan jól kezelte a hegesztőgépet, mint egy lézerkardot, ráadásul furcsa hegesztő szemüvegében úgy is nézett ki, mint egy jedi lovag. Mintha egy másik bolygóról érkezett volna, a szerszámok életre keltek a kezében. Szerette, ahogy villog a műhely, mikor dolgozik a gép és olvad össze a vas. De még a meleg vas szagát is szerette.
Új csövet készített Lajosnak, hajlította a csövet és tágította a végét, majd bilincsekkel összefogta a rendszert. Egy cső jött a motortól, aztán egy kis dob, aztán megint egy cső, aztán megint egy dob, és végül egy utolsó cső, amelyik kilóg hátrafelé az autóból.
Pár óra múlva Lajost ismét leengedték a földre, és indíthatott. Az égzengésnek nyoma sem volt, csupán duruzsolás hallatszott az autó alól.
– Készen vagyunk, visszakaptad az eredeti hangodat – vigyorgott a szerelő.
– Köszönöm, köszönöm! – válaszolt a Lancia. – De bevallom, nekem kipufogó nélkül jobban tetszett.
– Aki társaságba szeretne járni, annak alkalmazkodni kell a többiekhez. Te is csak a saját hangod szereted hallani. Ha más ordítana, amikor te pihennél, biztos nem örülnél. A jó kipufogó nemcsak a hangtompítás miatt fontos, hanem a tökéletes motorműködéshez is szükséges. Így van ez jól, hidd el – mondta, miközben kezét törölgette a szakállába.
