Az út szélén egy néni nagyon szép epret és cseresznyét kínált egy ház kapujában. Hűha, viszek egy kis meglepetést Évának – gondolta Lóránt és lehúzódott az út szélére, de a kék Mercedes Vito valami furcsa dolgot csinált. Felgyullad egy lámpácska a műszerfalon és a kormányt csak nehezen lehetett elfordítani, miközben furcsa, sivító hang hallatszott a motorháztető alól.
Lóri nemrégen vásárolta Tamást, a Mercedes Vitót, és eddig semmilyen baj nem volt vele. Mostanában minden nap használta és nagyom összebarátkoztak, de most egy kicsit megijedt.
Kinyitotta a motorháztetőt és tanácstalanul bámult a furcsa, fekete és szürke alkatrészekre, a kusza csövekre, kábelekre. Lóri nem értett az autóhoz, de reménykedett, hogy ha kinyitja a motorháztetőt, meglát majd valamit, amit csak kivesz vagy berak, és máris minden jó lesz. Persze sosem megy ilyen egyszerűen, de egyszer már megfejtette a hiba okát, amikor a szomszéd lány autójából kifogyott a benzin. Most ott állt a nyitott motorháztetejű Vito előtt és éppen azon gondolkodott, mitévő legyen, amikor meghallotta az ismerős hangot:
– Nocsak, nocsak. Lóri, csak nem autót szerelsz? – kérdezte vigyorogva Döme, az autószerelő, majd bekapott egy epret.
– Dehogy szerelek, már az is csoda, hogy a motorháztetőt egyedül ki tudtam nyitni. De te épp jókor érkeztél, pont hívni akartalak. Megérezted megint, hogy valami baj van? – kérdezte Lóri, mert nem ez volt az első eset, hogy az öreg autószerelő éppen akkor jelent meg, amikor a legnagyobb szükség volt rá.
– Dehogy éreztem meg, csak epret akartam venni – kacsintott csalafintán a szerelő, majd megint bekapott egy hatalmas szemet. – De ha már itt vagyok, segítek, csak előbb meséld el, mi történt?
Lóri elmesélte, milyen furcsaságokat csinált az autó. Döme végighallgatta, és fél kézzel valamit matatni kezdett a motor környékén. A másik kezében egy tálca eper volt, amitől egy pillanatra sem vált volna meg.
– Először azt hittem, hogy elszakadt az ékszíj, de most már látom, hogy az ékszíjfeszítővel van a gond, amit itt az út szélén nem tudok megjavítani. Nem vagyunk messze, ha egy kis szerencsénk van, így is el tudsz jönni a műhelyig. Ennek az autónak egyetlen, nagyon hosszú ékszíja van, ami az áramfejlesztő generátort, a vízpumpát, a klímaberendezés keringtető szivattyúját és a kormányzást segítő pumpát is hajtja. A meghibásodás miatt ezek nem fognak rendesen működni, vagyis piros lámpa jelzi a műszerfalon, hogy nincs töltés, valószínűleg nem lesz tökéletes a hűtővíz keringtetése, nem fog működni a klímaberendezés és egy kicsit nehezebb lesz a kormányzás. Ha elszakadt volna a szíj, akkor mozgásképtelené válik az autó, tilos vele tovább menni, mert a felmelegedő víz miatt tönkremegy a motor. Most a szíj a helyén maradt, csak csúszik, azaz nem elég feszes, de azért megpróbálunk elmenni vele a műhelyig. Lassan megyünk, neked nincs más dolgod, mint azt figyelni, hogy nem melegszik-e túl a motor.
Mikor Lóri kezdett elbizonytalanodni a dolog kimenetelét illetően, Tamás, a Vito kisbusz is bíztatni kezdte: – Nem lesz gond, nem hagyok az úton senkit. Induljunk! – mondta. És valóban, könnyebb volt, mint ahogy azt Lóri elképzelte. Lassan haladt az autószerelő Döme zöld Wartburg kisteherautója után, miközben folyamatosan a hűtővíz hőmérőjét figyelte. Kicsit melegebb volt a szokásosnál, de nem érte el a felső határt. Mire a műhelyhez értek, Döme felfalta a maradék epret is.
Az autó emelőre állt, és pár perc alatt kiderült, hogy egy szíjfeszítő műanyagkerék tört össze, ezért lazult meg a szíj. A csere gyorsan ment, még új ékszíjat is kapott Tamás. A szerelés kevesebb ideig tartott, mint az izgalmas utazás a műhelyig. Végre ismét minden működött, a műszerfalon elaludt a piros hibajelző, a hűtővíz mutatója középen állt, a légkondicionáló fújta a hideget és a kormányt ismét könnyű volt tekerni.
– Szerencsénk volt – mondta Döme és koszos kezét zavartan a szakállába törölte. – Legtöbbször, ha meghibásodik valami, nem szabad közlekedni az autóval, csak az autószállító segíthet. Láttam, mi a gond, és Tamás régi jó barátom. Tudtam, nem hagy cserben és így is lett. Csupán egyetlen, óriási baj van – komorodott el Döme. Lóri megdermedt, homlokáról ismét elindultak az izzadságcseppek, lelki szemei előtt egy teljesen szétszedett Tamást látott, miközben ő azon gondolkodik, hogyan tudna gyalog hazamenni, amikor Döme folytatta:
– A gond az, ami mindennél nagyobb baj, – úgy nézett ki, sehogyan sem akarja kimondani, mi az a rettenetes probléma – szóval az a baj, hogy elfogyott az eper – kacagott fel a szerelő. A megtréfált Lóri fellélegzett és végre ő is nevetni kezdett, sőt a megjavított kisbusszal első útja az epret áruló nénihez vezetett, vett is néhány dobozzal az öreg autószerelőnek. Megérdemelte.
