Szabolcs persze nem tudott titkot tartani, az egész környéket bejárta, hogy elújságolja az ikrek érkezését. Éppen Riccardóval ígértette meg, hogy senkinek nem adhatja tovább az örömhírt, amikor furcsa zajra lettek figyelmesek. Csúnya, reszelős hangra, olyanra, mintha valaki két vasdarabot dörzsölt volna össze. Nem tudták honnan jön a hang, csak Jázmint, a frissen festett rózsaszín Peugeot 206 CC kabriót látták, aki éppen hazatért. Nem gondolták, hogy a csinos autó lenne a hang forrása.
Jázmin lassított a házuk előtt, amikor megint meghallották a fémes csiszatolást. Most már nyilvánvaló volt, ez a hang a csillogó autó felől jön.
– Szia Jázmin, csak nem a fékeiddel van valami baj? – vágott azonnal a témába öreg Saab.
– De azokkal. Már napokkal ezelőtt szóltam a gazdámnak, Eszternek, hogy kopott a fékbetét, de nem törődött vele. De most úgy érzem, már nagyobb a baj – válaszolt Jázmin elszontyolodva.
– Az biztos, hogy csúnya hangokat hallatsz, amikor fékezel. Nem szabad tovább menned! Még az autószerelő műhelyhez vezető út is veszélyes lehet, ha rosszak a fékeid.
Csak említeni kellett a szerelőt, máris hallották, hogy csapódik a zöld Wartburg ajtaja, amelyen át kiszállt Döme, az autószerelő. A zöld overallos fehér szakállú öreg mindig mosolygott, most is fülig érő szájjal közelített Jázminhoz.
– A műhelyben hallottam valami rettenetes hangot, gondoltam megnézem, mi van az én rózsaszín barátommal – mondta, majd halkan kacarászott a szakálla alatt, mintha nem is beteg autóhoz érkezett volna. Sosem lehetett tudni, hogy mikor beszél komolyan. Még az is lehet, hogy valóban hallotta a hangot, ezért érkezett, de az is lehet, hogy Eszter hívta. Az biztos, hogy felhőtlen jókedve erőt adott minden szomorú autónak.
Szerszámok kerültek elő a Wartburg platójáról, percek múlva Jázmin már három keréken volt. Döme a jobb elsőnél matatott.
– Hát igen, jobb lett volna ezt megelőzni – mondta. – Ha korábban cseréljük a fékbetétet, akkor nem lett volna ekkora baj. Ennél az autónál fékezéskor elöl a kerékkel együtt forgó tárcsát két alkatrész szorítja össze, ezeket fékbetétnek hívják. Minél jobban nyomják a féket, annál erősebben szorítja a fékbetét ezt a tárcsát, és így az autó is jobban lassít. A sok fékezéstől viszont elkopik a fékbetét felületét bevonó az anyag, ezért időnként cserélni kell őket. Most nem cserélték időben, így az elkopott fékbetét megsértette a tárcsát, összekaristolta. Ezért lehetett a csúnya fémes hangot hallani. Nem szabad hagyni, hogy ez előforduljon, mert most sajnos nemcsak a fékbetétet, hanem a tárcsákat is ki kell cserélni.
Ez nem hangzott valami vidáman, mégis Döme jókedve egy kicsit sem csappant. Visszasétált a Wartburghoz, felhasalt a platóra, majd feltérdelt, aztán megint hasalt, aztán már szinte ki sem látszott, de végül két új féktárcsával és a fékbetétekkel tért vissza. Jázmin fellélegzett, hosszú szerelés előtt álltak, de tudta, most már nem lesz baj.
Új a tárcsa, új a betét, össze kell szokniuk – magyarázta Döme, miközben a fékporos kezét a szakállába törölte. – Kezdetben nem lesz olyan hatékony a féked, mint ahogy azt megszoktad, ezért vigyázzatok. De leginkább arra ügyeljetek, hogy nemcsak a kulcsíny a fontos, hanem az is, ami a szép fényezés alatt lapul. Ráadásul a fék nem játék, mert nemcsak haladni, hanem hatékonyan megállni is kell, mert aztán lehet újrafesteni a szép kisautót – nevetett Döme, miközben összepakolt. Nevettek a többiek is, de most tudták, hogy komoly dologról beszélt.