– Nagy a baj, Lórinak és Évának gyereke lesz – mondta az öreg Saab Bercinek, a szomszéd VW Bogárnak, miközben olyan fancsali arcot vágott, hogy majdnem földig ért a lökhárítója.
– Hűha! Miért lenne ez baj? Ez inkább nagyszerű dolog, mindenki örül a kisbaba születésének. Akkor te miért vagy szomorú?
– Tudod, Éva azt mondta a múltkor, hogy „szükség lesz egy nagyobb kocsira” – válaszolt Szabolcs, miközben a földre koppant a lökhárítója. – Ez azt jelenti, hogy nekem végem, eladnak vagy szétbontanak alkatrésznek.
– Dehogy is, te is családtag vagy, ilyet sosem tennének veled.
– Hát nem is fogom megvárni – durcáskodott tovább a Saab, majd sarkon fordult és padló gázzal elviharzott.
Szabolcs elhatározta, elbújik. Annyira elkeseredett. Nem akarta, hogy eladják, vagy bárki is szétszedje. A közeli élelmiszerbolt mögé bújt, a szemetes konténer mögé. Itt senki sem láthatta. Illetve majdnem senki. Egy valaki mégis meglátta a bujkáló autót, Levike volt az, a teherautó, aki éppen árut hozott a közértbe.
Éva és Lóri egész nap Szabolcsot keresték. A környékbeli autók is segítettek, mindenhova benéztek, végigjárták az összes udvart, bekukkantottak az összes garázsba, de sehol nem találták az eltűnt Saabot. Berci csak abban tudott segíteni, hogy megmutatta merre száguldott el Szabolcs. Levike, a kis Iveco kamion jól ismerte Évát, hiszen egy munkahelyen dolgoztak. Eljutott hozzá is a hír, hogy keresnek egy bujdokoló autót. Ekkor eszébe jutott, hogy az élelmiszerboltnál a konténerek mögött látott valakit. Évával azonnal odasiettek. Az, aki személyautóból nézte, nem láthatta az elkóborolt autót, mivel a konténerek nagyon jól eltakarták Szabolcsot. Levike viszont kis kamion volt, magasabb, mint egy személyautó, felülről jobban belátott a konténerek mögé. Éva azonnal felismerte a Saabot.
– Drága Szabolcs, te mit csinálsz itt? – kérdezte szeretetteljesen.
– Nem akarok idegen helyre költözni és alkatrész sem leszek, inkább hontalan. Majd a környéken bujkálok – mondta durcásan az autó, miközben a lökhárítója még mindig a földet súrolta.
– Drága Szabolcs, dehogy kell új helyre költöznöd! Sosem válnánk meg tőled. Miért gondolod ezt a butaságot?
– Sosem? De hiszen te mondtad, hogy új autó kell. Ez nem azt jelenti, hogy elbúcsúztok tőlem?
– Dehogy is. Valóban ezt mondtam, mert gyarapodni fog a család, és most már nem járhatok robogóval sem dolgozni. Nemcsak baba születik, hanem egy másik autót is vennünk kell, hogy könnyebb legyen. Egy nagyobb autót szeretnénk venni melléd, de sosem gondoltunk arra, hogy tőled megválunk. Nagyon megijesztettél mindenkit, aki meghallotta, hogy eltűntél. Nem kell félned, te örökké hozzánk tartozol.
Szabolcs végre megnyugodott, kiegyenesedett a lökhárítója, és a lámpatörlő lapáttal is letörölte könnyeit. Szégyellte magát, hogy milyen butaságot csinált és megijesztette barátait. Rosszkedve aztán végleg elszállt, ahogy bekanyarodtak a jól ismert utcába, ahol boldogan fogadta mindenki.
Mielőtt Éva kiszállt volna a házuk előtt, titokzatosan Szabolcshoz szólt: – Elárulok neked egy titkot, amit még Lóri sem tud. Több feladat vár rád, mint gondolnád! Ugyanis nemcsak egy baba érkezik, hanem kettő. Ikrek születnek, úgyhogy azt hiszem, elkezdhetsz aggódni az üléskárpitodért – nevetett Éva.
