Ahogy jöttem haza, Szabolcs egyre kevésbé világított, és a műszerfalon is megjelent egy piros fény – mondta Éva, miközben levette a cipőjét.
Holnap megnézem – válaszolta Lóri, de érezte, nem ezt a választ várták tőle. Hideg decemberi este volt, nem volt kedve kimenni a házból.
Másnap reggel korábban kelt. Beült az autóba és elfordította a kulcsot. A motor kínkeservesen felhorkant, de pár fordulat után nem mozdult többé, a műszerfal visszajelzői alig pislákoltak.
– Mi a bajod? – kérdezte Szabolcsot, az öreg Saabot.
– Nincs töltés – válaszolt az autó.
– Mi az, hogy nincs töltés? Tegnap tankoltunk és még az ablakmosó is teli van.
– Tudod, nem csak üzemanyag kell, az akkumulátoromat is tölteni kell, ahogy te szoktad a telefonodat.
– Én nem emlékszem, hogy valaha ezt csináltuk volna veled – akadékoskodott Lóri.
– Nem is kell, mert ha minden jól működik, akkor a motorom tölti az akkumulátort. Ha viszont valami elromlik, akkor az akkumulátor kimerül, és nem tudsz indítózni, üzemképtelen leszek, ahogy az előbb is tapasztaltad.
Lakos Lóránt nem volt nagy szakértője az autóknak, de tudta mikor és hova kell fordulni.
Fél óra múlva óriási döngéssel csapódott be a zöld Wartburg kis furgon ajtaja. Döme, az autószerelő különös figura volt, egy zöld overallba öltözött télapó. Hosszú ősz szakálla majdnem a hasáig ért. A fehér szakáll a vége felé egyre sötétedett, ugyanis szerelés közben gyakran ebbe törölte a kezét.
– Szóval nincs töltés – úgy látszott, ő nagyon is tudta, miről van szó. Megvizsgálta a kábeleket, majd a motor tetején trónoló generátorból kicsavarozott egy furcsa fekete dolgot.
– Ez a feszültségszabályzó – magyarázta Lórántnak –, ha ez meghibásodik, akkor múlik el a töltés. Erről egy lámpa is tájékoztat a műszerfalon. Nem volt ilyen jelzés?
– Dehogynem, dehogynem, mondta is Éva, hogy valami világított.
– Szerencsére ez egy kisebb hiba volt, de minden jelzésre oda kell figyelni, mert nagyobb probléma is lehet.
 |
| Feszültségszabályzó |
Kicsit kotorászott a zsebében, amiből mindig érdekes dolgok kerültek elő, majd látszólag egy teljesen ugyanolyan alkatrészt vett elő. Két csavarral rögzítette.
– Ezzel készen is vagyunk – mondta és szórakozottan törölgette kezét a szakállába.
Mivel az akkumulátor már kimerült, Döme a Wartburghoz ment és egy furcsa dobozt hozott elő két csipesszel a végén. Rácsatlakoztatta az akkumulátorra. – Ez segít az indításban. Rajta, lehet indítózni!
Szabolcs könnyen indult, és már nem világított a piros hibajelzője. Lóri megsimogatta az autót.
– Tudtam én, hogy nincs komoly bajod.
– Szólok én, ha valami baj van, csak oda kell figyelni – mondta az autó – De most már induljunk, mert nagyon elkésünk.
– Jó utat, jó töltést! – integetett utánuk Döme, az autószerelő, majd ő is elviharzott a zöld Wartburggal.
