Téligumi

– A hét végére havat mondanak, felrakom a téli kereket – jelentette ki Lóri egy szombat délelőtt.
– Nem kéne inkább gumisnál csináltatni? – kérdezte Éva aggódva, mivel jól ismerte férje szakértelmét.
– Ugyan már, csak nem fog ki rajtam négy gumi? – hőbörgött a férj. A lelkesedése addig tartott, amíg a garázsból elő nem kereste a téli gumikat. Nehezebbek voltak, mint gondolta. Állt a gumitorony mellett és nézegette a sárga krétával rajzolt jeleket a gumikon. BE, JE, BH, JH.
– Ezek vajon mit jelentenek? Te biztos tudod, Szabolcs – fordult az öreg Saabhoz.
– Te is tudod, csak gondolkozz! A kerekek első ránézésre nagyon egyformák, azt is hiheted, hogy mindegy, miként szereled fel. Ha már jártam egy gumival, akkor az egy kicsit elkopott, belső szerkezete a forgásirány szerint változott. Ezért gumi, vagy kerékcsere esetén az a legjobb, ha ugyanoda kerül, ahonnan levették. Ha nem a helyére, hanem egy másik tengelyre szerelik, akár ki is durranhat. Ezért a figyelmes gumiszerelők zsírkrétával megjelölik, honnan vették le a kereket.
– Értem már – lelkesedett Lóri. – Az első betű azt jelenti, hogy a kerék melyik oldalról lett levéve, a második betű pedig, hogy első vagy hátsó gumi volt. Bal első, jobb első, bal hátsó és jobb hátsó. Egyszerű.
Nekilátott a szerelésnek, picit meglazította a kereket, felemelte az autót, kicsavarta a csavarokat, levette a nyári kereket, felrakta a téli kereket és visszacsavarta a csavarokat. Az autót leengedte és erősen meghúzta a kerékanyát. Nem ment gyorsan, még a füle is koszos volt a fékportól, és már ebédidő volt.
– Nem vagyunk ám még kész! – mondta Szabolcs, mikor látta, hogy Lóri a szerszámok elpakolásába kezdett.
– Hogyhogy? Minden rendben, ne várd, hogy ebben a hidegben még le is mossalak.
– Ó erre nem is mertem gondolni, én a kerékcserére értettem. Mennünk kell egy kört, és utána újra meg kell húznod a csavarokat! Ha itthon cseréljük a kereket, a biztonságos rögzítés miatt ezt meg kell csinálni. A gumis műhelyben egy speciális, levegővel hajtott szerszámmal szorítják meg a csavarjaimat, pont olyan erősen, ahogy azt kell.
– Rendben – fogta Lóri a kerékkulcsot és útnak indultak. Mire visszajöttek a próbaútról és elkészültek  a csavarok újrahúzásával, Éva várta őket a kapuban.
– Nem vagy éhes? Vagy ma te is benzint ebédelsz?
– Dehogy! Csak tudod, mindennél fontosabb a biztonság. Nem tudod, hogy a kerekeket újra meg kell húzni? – válaszolta Lóri és Szabolcsra kacsintott.