![]() |
| Riccardo |
Riccardo a szomszédban lakott. Nevéből ítélve csillogó Alfa Romeóra, esetleg egy csinos piros Ferrarira gondolhatnánk. Sajnos Riccardo csak nagyon távoli rokonságban állt ezekkel az autókkal, ő egy igazi munkás, kék dobozos Fiat Fiorino volt. Nem volt túl öreg, de nagyon sok kilométert hagyott a háta mögött. Mindennap járt dolgozni, a kisvárost elhagyva erdőkben, ártereken, parkokban járt, magokat gyűjtött. Szögletes doboza sokszor színültig volt pakolva műanyag zsákokkal, amelyekben válogatott famagok voltak. De az sem volt ritka, hogy műanyag hordókat cipelt különleges bogyókkal. Nehéz munkát végzett, és ez meg is látszott rajta. Ütött-kopott volt, gyakran olajfoltot hagyott maga után.
–Ma már nem sikerült elindulnom – mondta szomorúan Riccardo, aki nagyon lelkiismeretes furgon volt, bántotta a dolog, hogy az ő hibájából csúszik a munkakezdés.
![]() |
| Izzítógyertya |
–Nem olyan nagy a gond – mondta Döme. De ő mindig csak ezt mondta, határozottságával mindig megnyugtatta az autókat és a tulajdonosokat is. –Tudjátok, Riccardo dízel autó. Ha majd nem kell ennyire sietnem a javítással, elmesélem, mi a különbség a dízel és a benzines járművek között. A lényeg az, hogy ő gázolajjal működik. Ahhoz, hogy hidegen el tudjon indulni, valamilyen trükkel meleget kell csinálni motorjának belsejében. A meleget izzítógyertyákkal csinálja, ezzel ni – majd mint egy rossz fogat, egy pici hengeres dolgot húzott ki a motor oldalából. – Persze ezek csak nevükben gyertyák, nincs közük azokhoz a gyertyákhoz, amivel a születésnapi tortákon találkoztok. Ez az alkatrész melegít, ha meghibásodik, akkor az autó nagyon nehezen, vagy hidegben egyáltalán nem fog elindulni. – Hogy mondandóját alátámassza, fogta az egyik ilyen gyertyát és két rövid kábellel rákötötte az autó akkumulátorára. Nem történt semmi. Ezt nézzétek – mondta és előhúzott a zsebéből egy ugyanolyan, de jóval újabbnak látszó alkatrészt. Azt is rákötötte az akkumulátorra, és hirtelen melegedni kezdett. Olyan nagyon felmelegedett, hogy vörösen izzott.

