23 kutya lakott Bertánál. A gubancos keverékektől a sima bőrű fajtisztákig – különös csapat volt. Veszekedés vagy harc csak ritkán alakult ki, amit gazdájuk néhány ordítással pillanatok alatt megoldott. Ha jött az este, becsődültek a házba és szépen elhelyezkedtek. Egy az ajtó előtt a szőnyegen, egy az ágy alatt, egy a királyi kanapén, de még a kamrába és a fürdőbe is jutott belőlük. Sőt, a kisebbek a konyhaszekrény polcain húzódtak meg. Talán ők voltak az egyetlenek, akik tudtak a kekszes doboz létezéséről, amit persze próbálták titokban tartani a többiek előtt.
Az egyik havas reggelen csörgött Lóri telefonja.
– Valami baj van az autómmal, meg tudnád nézni? – kérdezte Berta.
– Hát persze – mondta Lóri bizonytalanul, mert tisztában volt műszaki érzékével.
Pár perc múlva már ott állt az autó mellett.
– De Berta, miből gondolod, hogy én jobban értek a kocsihoz, mint az a fekete hosszú szőrű melák, vagy az a zsemle színű kis dagadt izé, esetleg az a véres szemű, aki szerintem éppen el szeretne fogyasztani engem? – Lóri határozottan meg volt róla győződve, hogy Berta bármelyik kutyája jobban ért az autóhoz, mint ő.
– Tudod, ez nagyon új autó, nem lehet nagy a gond, biztosan meg tudod oldani még te is – biztatta Berta, majd betessékelte a házba a véres szeműt, hogy Lóri jobban érezze magát.
Bertának egy szinte vadont új vajszínű Kia Soulja volt. Szigorúan mérőszalaggal választotta a modellt, a fő szempont az volt, hogy hátul legalább két kutyaszállító láda elférjen. Azt a hibát produkálta, hogy amint kiállt Berta az udvarból, az autó leállt, majd ha újra indította, ismét leállt és így tovább. Annyira új volt, hogy csak koreaiul beszélt, magyarul csak egy két szót ismert, így a probléma megoldásában sem tudott segíteni. Kim, mert valószínűleg így hívták, csak annyit hajtogatott: – Enni, enni, enni.
– Te Berta, van ebben az autóban benzin? – kérdezte Lóri. – Ha jól látom, a mutató is a pirosban áll.
– Sok nincs benne, de a komputer azt mutatja, hogy még 68 kilométert el lehet vele menni, sokszor használom így, tehát nem hiszem, hogy ez a baj.
– Pedig a benzin betöltésében az én autószerelő-tudásom ki is merült. Úgy látom, kicsit ferdén áll az autó, lehet, hogy a tank egyik végébe csurgott az üzemanyag, és a motor nem tudja felszívni. Van itthon benzinem, töltsünk rá öt litert, abból baj nem lehet. Ráérünk akkor szólni az autószerelőnek, ha ez nem válik be.
Lóri előkereste a tartalék üzemanyagot, betöltötte, és láss csodát, Kim indult és hibátlanul járt.
Berta zavartan rebegett valami hála félét, de igazából Lóri volt a legboldogabb. Autót szerelt, egyedül, egy benzines kannával, csodálatos. Bárcsak minden ilyen egyszerűen menne!
