 |
| Döme az autószerelő (rajz: Takáts Zoltán) |
Mint már meséltem, Döme, az autószerelő különleges ember volt. Rá mindig lehetett számítani, ha elromlott az autó, és pár perc alatt ott volt, ha baj történt. Mint egy varázsló, úgy dolgozott, nem volt olyan hiba, amit ne tudott volna megcsinálni.
Ha valaki először találkozott vele, meghökkent. Úgy érezhette, mintha a télapót látná a hétköznapokban. Talán ő lenne a télapó, és amíg nincs ajándékosztás, addig autót javít? Nem hinném, mert ő akár december 6-án is mentette a járműveket.
Kicsit túlsúlyos, loboncos hajú, hosszú szakállú ember, a korát nem lehetett meghatározni, de nem lehetett fiatal, mert a haja és a szakálla is ősz volt. Különös ismertetőjele az volt, hogy hasig érő szakálla a vége felé egyre sötétedett, ugyanis, ha megfeledkezett magáról, akkor a géprongy helyett a szakállába törölte a kezét.
 |
| Wartburg Trans (rajz: Takáts Zoltán) |
Azért sem lehetett télapó, mert szarvasa sem volt, csak egy fűzöld, öreg, de nagyon jó állapotú Wartburg Trans kétüléses platós kisteherautója. Imádta a zöldet, az ülését is zöld pléddel takarta, és minden esetben zöld autószerelő overált viselt. Ettől talán kivétel a svájcisapkája volt, aminek színe évszakonként változott. Ha ránéztünk Dömére, azonnal tudtuk, hogy ősz van még, vagy már a téli hónapokba léptünk. Nem tudom, hogy ez szándékos volt-e, de amióta ismertem, télen fekete, tavasszal kék, nyáron sárga, ősszel barna sapkát viselt.
 |
| Dóri és Dani (rajz: Takáts Zoltán) |
Varázslatos szerelő volt, mint már mondtam, a zsebéből a legváratlanabb holmikat tudta előkapni, legtöbbször pont azt, amire szükség volt. Egy külvárosi kis műhelyben dolgozott, aminek hátsó részében lakott két óriási kutyával. Nem tudom megmondani, volt-e felesége, mert sosem láttam, de azt hiszem igen, mert bár a szakálla néha olajos volt, a ruhái mindig tiszták, még akkor is, amikor a legvadabb autófelújításokat csinálta.
 |
| Döme mindenhez ért (rajz: Takáts Zoltán) |
Úgy tudom, az eredeti szakmája szobafestő volt, egyszer láttam, amint szabadidejében gipszből díszítőelemeket gyártott, illetve a műhely körüli felújításokat sem hagyta másra. Ügyes, talpraesett ember, nem riadt meg a régi autóktól sem, de a modernek is sűrűn megfordultak nála. Javította a motort, futóművet, gumizott, de még a hegesztő pisztolyt is olyan ügyesen kezelte, mint egy fénykardot.
Ha bárki segítségül hívta, pár percen belül ott volt, azzal a felkiáltással: – Szerencse hogy éppen erre jártam.
Hogy ezt hogy csinálta, sosem derült ki.
Döme, az autószerelő a legjobb autószerelő volt a világon.